Sziget 2017 – Szemnek és szájnak ingere

Hihetetlen, de már negyed évszázada szór egyedi fűszert a Sziget Fesztivál a főváros nyári életébe, évről-évre már közel félmillió bulizónak adva egy minden érzékszervre kiterjedő élményt egy intenzív héten át. Hogy, mi hogyan fogadtuk be a jubileumot? Íme!

Sziget 2017 a szemnek:

Persze-persze, látom az irreális design-büdzsével és egy kisebb fröccsöntő gyárral rágyúró rendezvényeket tőlünk nyugatabbra, de közben a Sziget elképesztően gazdag és ötletes arculati elemkészletén legel csak igazán jóízűt a tekintetem. Talán észre sem vesszed, vagy ha igen, nem igazán értékeled, de rengeteget ad a szitizen-érzéshez az a több száz ’apróság’ - lampionerdő, before I die, re-szobrok, love nest, színesre fóliázott fatörzsek, chill zone, ernyők, stb. - amit a szervezők kibiggyesztenek a Hajógyárira. Szeretem az egy hétre itt kisarjadó szürreális társadalom nappali színeit, éjjeli fényeit, de szeretem a pihent és elvetemült arcait, a rengeteg mosolyt és persze az őrült bulikat. Kényeztetett látvánnyal a cirkusz, az utcaszínház, az akrobaták, a táncházak vagy akár opera színpad és a megannyi spontán performansz szerte a placcon. Nem, itt nincs hiba, a Sziget vizuális élmény tekintetében számomra gáncstalan.

Sziget 2017 a szájnak

Éhes vagyok, meg nem ártana kicsit az italból is felszívatni. Volt pár sör, némi pálinka, talán egy jó Unicum is, valami koktél, nagyjából bármi, amit megkívántam, de most már kaja kell! Válogathatok? Naná, vega, török, szerb, olasz, francia, amerikai, keleti vagy épp hazai is akad rendesen, de akár vattacukorral, fagyival és jégkásával és belakhatnék, ha akarnék. Persze fesztiválon vagyok, nem árt kotorni a zsebemben fizetésnél, de néha egy szelet pizza vagy marék pékárú is egyenesbe rak, az meg már csak belefér. Aztán hazafelé csak a batyuba libben egy pulled pork szendó vagy fish & chips, ez van… itt enned s innod kell, és bizony van is mit!

Sziget 2017 a fülnek

Nem találom most igazán itt a helyem, ez a Nagyszínpad…? Tudod, ez a helyszín idén nem nekem volt kitalálva. Ha rangsorolnom kellene, akkor az első három helyen számomra az Európa színpad, a Világzenei színpad és a jó öreg A38 sátor végzett. Az Európa színpadon kaptam minden stílusból a metaltól a sötét elektronikáig, a világzenei placcon rendre a legőrületesebb hömpölygés várt, az A38 pedig sorra adta a zenei csemegéket. Azért ne hidd, hogy nem grasszáltam el más irányba: ízes dolgokat kaptam a komolyzenei és a tribute színpadon, jókat szemeztem a Volt Terasz, a Tábortűz, az Afro színpad vagy a Colosseum menüjéből, sőt, egye fene, azért voltak több mint kellemes rezgések a nagyszínpadánál is. Konkrét előadók? Bevallom már néha nem is néztem, csak elcsíptem egy-egy ízes ritmust vagy dallamot, de ha ki kellene emelnem, fene jól esett a Biffy Clyro, PJ Harvey, Alex Clare, Dubioza Kolektiv, Andy C, Tycho, Vince Staples, Flume, a jór öreg Bad Religion, az őrült De Staat, a Breaking Benjamin, óriási világzenei hangulatot gyártott le Lajkó Félix, a Chico Trujillo, a Leningrad (még szép), a Mokoomba vagy a The Klezmatics, igazi kontinentális bulikat hozott többek között a norvég Motorpsycho, az orosz Oligarkh, a svéd Rein vagy a belga Brutus. Jót lazultam megannyi tábortüzes villantáson, vagy épp a klasszikus színpad olyan zenekarain, mint a Várallyay Petra Trió. Lehet a még korábban a végleges programon hümmögve nem pezsdült idén annyira vérem, de csak érdemes volt ismét kicsit jobban kagylózni a kínálatban, mert egyetlen nap sem unatkoztam.

Sziget 2017 az agynak

Úgy érzem az idei Sziget kicsit megtorpant, de nem ok nélkül: Dan Panaitescu tavalyi váratlan halála és az átrendeződő tulajdonosi viszony ismét egy új helyzetet hozott, arról nem is szólva, hogy elképesztő milyen nagy ívben kerülték Európát a fesztivál idején a lehetséges headlinerek. Ezzel pedig az a helyzet, hogy egy Foo Fighters, Mumford & Sons, Radiohead, pláne egy Eminem vagy Guns N’ Roses, de már egy Arcade Fire, Justice vagy Blink 182 is, ha pihenőn van, vagy túl szoros a menetrendje, vagy licitál értük az USA vagy Japán, egyszerűen arra mennek, vagy ott maradnak, ami/ahol a menedzsment ítélete szerint a zenekarnak a legoptimálisabb és/vagy legkifizetődőbb. A booking egy ekkora rendezvényre kemény menet, sok kompromisszummal és néha baromi nehéz helyzetekkel. Persze nem kell ezt szeretni, és rossz, mikor valahol nem találod a helyed (az idei etap elején én is kicsit ezt éreztem), de higgyétek el, egyetlen szervező sem ül az irodájában gonosz kuncogások közepette, és dönti el, valami érthetetlen bosszúvágytól hajtva, hogy idén melyik stílus vagy zenekar rajongóival csesszen ki.

Sziget 2017 a szívnek

Mert végül ez győz mindig: bárhogyan is van, szeretem a Sziget Fesztivált! Több mint két évtizede már, hogy minden évben itt vagyok, láttam, ahogy átalakul, növekszik miközben én is öregszem, változok, de valahogy ez a rendezvény mindig megtalálja a lelkem felé az utat. Van év, hogy nem győzök a koncertekre rongyolni, de van, hogy inkább ismerkedek és felfedezek, de mindig magába szív ez a baráti, szabad légkör, ahol két perc alatt bárki haver lesz, ahol megannyi zenekart és produkciót megszerettem és ahol teljesen önmagunk lehetünk!

Kapcsolódó videó:

Forrás: Élményem.hu